Dr. Fosh

Hello. Újhullám. Nem jó.

Rohadt izgis is egyben ez a szenvelgés, ahogy verem magam a földhöz és beleüvöltöm a tükörbe: most baszod el a legszebbet. Elmentek, elmentek, és én nem bírom az egyedüllétet. Olyan hülye vagyok. Mit várok én amúgy? Ki vesz komolyan? – én se merném magamat. Mi afasznak kell inni ha tudom, hogy másnap kell dolgozni, és munkazajt csapni. Lemerem bazmeg írni, hogy holnapra úrvára semmi dolgom, de munkazajt csapni egy retkes irodában még rajtam is kifog, legalábbis ami a holnapi napot illeti.

jó-jó… már csuklok is, meg mindjárt éjfél és kivan a faxom. rohadtul. Nem merek senkiben bízni, egyáltalán, és nem értem, hogy hogy lehet rajtam bármit is szeretetreméltónak találni. holnap elmegyek a templomba és megkkérdezem Istent, és ezt most teljesen komolyan mondom, mert tudom hogy ő nem fog kertelgetni, és megmondja egyből.