Papírmasé
Egyedül voltam a nagy forgatagban, káosz mindenütt és a pusztulás fenyegető közelsége. Az emberek megváltoztak, vmi új szekta kezdte hitegetni az embereket, hogyha a testüket eladják, akkor a lelküket áthelyezhetik egy másik formába, és így túlélhetnek.
Míg az elején heves tiltakozás fogadta, később mindenki ezt látta az egyetlen útnak. Én kétségbeesetten igyekeztem meggyőzni a szeretteimet, hogy ne tegyék, de sorban mindenki beköltözött egy kis 20 centis papírmasé-babába, aminek az arca helyén újságból kivágott arcképek voltak ragasztva… …anyukám is, és én sírtam, mert az elején még láttak, aztán már nem, aztán nem tudtak többé megszólalni, mert a papírmasé teljesen összeszáradt, és a lelkek ott maradtak bezárva némán és vakon. Mind gépies katonákká változtak körbeálltak, és a fejemben hallottam a követelést: neked is át kell változnod!
Én megszöktem a menedékből, majd a városból is, vmi földúton voltam, az ég teljesen sötét volt a sok viharfelhőtől, és furcsa inverz színű szivárványt láttam, amiben volt fehér szín is.
Aztán szerencsére felébredtem, de a papírmasé babák eléggé kísértetiesnek hatottak akkor is, ha csak újságpapírból kivágott politikus -fejük volt.
Na meg felmondtam. Megdöbbenés övezte. Na meg úgy tűnik jól tesszük amit teszünk. Na meg az is egyre világosabb, hogy eléggé belevagyok. És ez jó.
