Dreaming, dreaming…
Jó volt az utóbbi pár nap itthon – alkotókedvem nem lankadt, és mindenféle jó kis dolgot készítettem. Bár mióta az öcsém elment, egy kicsit kezd agyamra menni a túl sok szabadság. Hiányzik egy kicsit a munkahelyem.
Lehet kimegyek most is egy sétára… Kiengedni a gőzt. Egyre kevésbé tetszik az egyetem. Rakás szar. Olyan alacsony volt a ponthatár, hogy az vmi nevetséges, és felvettek 300 embert, és most a tárgyak felét fel se vehetem mert nincs hely… Azt hittem, ha felvesznek, az azt jelenti, hogy oda járhatok órákra… de nem. És mit jelent ez? Hogy majd egy plusz félévben tudom megcsinálni, tehát KÚRVÁRA nem végzem el soha ezt a szart, mert sztem 26 éves koromig meggágyulok.
Alig lesz órám tehát, és azok is olyan szar időpontokban, hogy a megpályázott félállástól búcsút vehetek igen gyorsan. Fosadék az egész egyetem. Én nem tudok nyomulni, meg pattogni, szánalmas… azt hittem, ez olyan, mint vmi tanfolyam, amit munka mellett örömmel csinálhat az ember… de nem; ez olyan mint egy úri bentlakásos középiskola, ahol még direkt ki is basznak veled.
GRRRRRRRRR 
